AETR egyezmény: A rendelet, a szabályok és a bírság (2020)

AETR egyezmény: A rendelet, a szabályok és a bírság (2020)
2020-11-11 Szaladják Linda
AETR egyezmény

Az AETR az egyik legfontosabb közúti fuvarozást érintő Európai Uniós rendelet.

Már 1970-ben bevezették, de hazánkban csak jóval később, a 2001. évi IX. törvénnyel lépett életbe.

Be nem tartása anyagi felelősséget, hatósági bírságot, súlyosabb esetben pedig akár azonnali felmondást vonhat maga után.

De pontosan mi is az AETR egyezmény, melyek a legfontosabb AETR szabályok, és hogyan kapcsolódik a vezetési időhöz, a tachográfhoz és az 561-es rendelethez?

AETR egyezmény

Maga az AETR egy francia rövidítés, amely az Accord Européen Transports Routiers kezdőbetűiből áll, ami magyarul szó szerint az Európai Közúti Szállítási Megállapodásnak felelne meg – de a 2001. évi XI. törvény így hivatkozik rá: “nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás”.

AETR szabályok

Fontos megemlíteni, hogy van még egy nagyon fontos jogszabály, ami az AETR mellett érvényes – ez pedig az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK Rendelete.

Bár más-más országokban érvényesek, de nagyon hasonlóak, ugyanis a törvényhozók igyekeznek minél jobban egybegyúrni a kettőt az egyszerűsítés végett. Az 561-es rendelet azonban mégis jóval szigorúbb, mint az AETR rendelet. Ezért a problémák és bírságok elkerülése végett mindig a szigorúbb rendeletet érdemes követni, így biztosan nem érheti kellemetlen meglepetés a fuvarozót.

A cikk későbbi részében megmutatjuk, mely problémák a leggyakoribbak.

Először azonban érdemes megvizsgálni, hogy melyek az AETR szabályai, és kire, milyen módon vonatkozik a rendelet.

AETR szabályok

A legtöbb fuvarozó számára az 5., 6., 7. és 8. cikk a legfontosabb rész, amelyek a személyzetről, vezetési időről, megszakításokról és a pihenőidőről rendelkeznek.

Ezek a részek így hangzanak (szó szerint idézve a 2001. évi IX. törvényből):

“5. Cikk — Személyzet

  1. Az árufuvarozást végző gépjárművezetők legalacsonyabb életkorára az alábbi szabályok vonatkoznak:
    1. 18. életév, a legfeljebb 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű járműveknél, az esetleges pótkocsikat vagy félpótkocsikat is beleértve;
    2. b) egyéb járműveknél:
      1. 21. életév, vagy
      2. 18. életév, feltéve, hogy az illető személy rendelkezik az egyik Szerződő Fél által elismert szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal, amely igazolja a közúti áruszállításra szolgáló járművezetők részére tartott tanfolyam sikeres elvégzését. A Szerződő Felek tájékoztatják egymást az országukban hatályos minimális képzési szintekről, és az egyéb olyan érdemleges feltételekről, melyeket a jelen Megállapodás alapján a nemzetközi áruszállítást végző járművezetőktől megkövetelnek.
  2. Személyszállítást végző gépjárművezetők legalacsonyabb életkora a betöltött 21. Életév. Azok a gépjárművezetők, akik a gépjármű rendes telephelyétől számított 50 kilométeres körzetet meghaladó útvonalon végeznek személyszállítást, az alábbi feltételek egyikét is teljesíteni kell:
    1. legalább egy évig vezettek olyan áruszállító gépjárművet, melynek engedélyezett maximális össztömege a 3,5 tonnát meghaladja;
    2. b) legalább egy évig vezettek személyszállító gépjárművet a jármű rendes telephelyétől számított 50 kilométeres körzetben, vagy a jelen Megállapodás hatálya alá nem tartozó más típusú személyszállító járműveket vezettek, feltéve, hogy az illetékes hatóságok igazolása szerint megszerezték a szükséges gyakorlatot;
    3. c) az egyik Szerződő Fél által elismert szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, mely igazolja, hogy közúti személyszállításra szolgáló járművek vezetői részére szóló oktatási tanfolyamot sikeresen elvégezték.

6. Cikk — Vezetési idők

  1. A vezetési idő teljes tartama kétnapi pihenőidő között, vagy egynapi pihenőidő és a heti pihenőidő között (a továbbiakban: „napi vezetési idő”) nem haladhatja meg a kilenc órát. Ezt heti két alkalommal tíz órára meg lehet hosszabbítani.

A gépjárművezetőnek maximum hatnapi vezetési időt követően kell a 8. Cikk 3. pont értelmében heti pihenőidőt beiktatnia.

A heti pihenőidőt a hatodik nap végéig el lehet halasztani, amennyiben a hat nap alatt az együttes vezetési idő nem haladja meg a hatnapi vezetési időnek megfelelő maximális időtartamot.

Nem menetrend szerinti nemzetközi közúti személyszállításnál a második és harmadik bekezdésben a „hat” és „hatodik” szavakat a „tizenkettő”, illetve „tizenkettedik” szavakkal kell helyettesíteni.

  1. A vezetési idő teljes tartama bármely két egymást követő hét időtartamán belül nem haladhatja meg a kilencven órát.

7. Cikk — Megszakítások

  1. Négy és fél órás vezetési idő után a gépjárművezető legalább negyvenöt perces megszakítást köteles tartani, kivéve, ha pihenőidőt kezd meg.
  2. Ez a megszakítás helyettesíthető a vezetési idő során eloszló vagy közvetlenül ezen időt követő legalább tizenöt perces megszakításokkal, oly módon, hogy az 1. pont rendelkezései teljesüljenek.
  3. E megszakítások alatt a gépjárművezető nem végezhet más munkát. E cikk alkalmazásában a várakozási idő és az az időtartam, ami a járművek kompon vagy vasúton történő szállítására fordítódik, nem minősül egyéb munkának.
  4. A jelen cikknek megfelelően beiktatott megszakítások nem tekinthetők napi pihenőidőnek.

8. Cikk — Pihenőidő

  1. A gépjárművezetőnek minden huszonnégyórás időszakban legalább tizenegy óra egybefüggő napi pihenőidőt kell tartania, ami hetenként maximum három alkalommal legalább kilenc egybefüggő órára csökkenthető, feltételezve, hogy a következő hét végéig ezzel egyenértékű pihenőidőt biztosítanak számára.

Azokon a napokon, amikor a pihenőidő nem csökken le az 1. pont első fordulata szerint, azt két vagy három különálló időszakban lehet igénybe venni a huszonnégy órán belül, melyek közül az egyiknek legalább nyolc egybefüggő órának kell lennie. Ebben az esetekben a minimális pihenőidőt tizenkét órára kell felemelni.

  1. Minden olyan harmincórás időszakra, amikor a járművön legalább két gépjárművezető van, mindegyik gépjárművezetőnek legalább nyolc óra egybefüggő napi pihenőidőt kell beiktatnia.
  2. Minden héten az 1. és 2. pontban megnevezett pihenőidők egyikét heti pihenőidőként, összesen negyvenöt egybefüggő órára meg kell hosszabbítani. E pihenőidőt legalább harminchat egybefüggő órára lehet csökkenteni, ha azt a gépjárművezető a jármű rendes telephelyén vagy saját lakóhelyén tölti el, vagy legalább huszonnégy egybefüggő órára rövidíthető, ha azt máshol tölti el. Minden csökkentést az illető hetet követő harmadik hét vége előtt egybefüggően elöltött, azzal egyenértékű pihenőidővel kell kiegyenlíteni.
  3. Az egyik héten kezdődő és a következő héten folytatódó heti pihenőidőt e két hét bármelyikéhez hozzá lehet kapcsolni.
  4. A 6. Cikk 1. pontjának negyedik bekezdésében meghatározott személyszállításnál a heti pihenőidő átvihető a következő hétre, és hozzáadható ezen második hétre járó heti pihenőidőhöz.
  5. A napi és/vagy heti pihenőidő csökkentéséért ellentételezésként eltöltött pihenőidőt hozzá kell kapcsolni egy legalább nyolc egybefüggő óra másik pihenőidőhöz, és azt az érintett személy kérésére a jármű telephelyén vagy a gépjárművezető lakóhelyén kell eltölteni.
  6. A napi pihenőidő eltölthető álló (parkoló) járműben, amennyiben az fekvőhellyel ellátott és fix helyen parkol.
  7. A fenti 1. pont rendelkezéseit, függetlenül, ha áru- és/vagy személyszállítást végző gépjárművezető komphajón vagy vasúton szállított járművet kísér, a napi pihenőidőt legfeljebb egy ízben meg lehet szakítani a következő feltételek teljesülésekor:

biztosítják számára, hogy a napi pihenőidő szárazföldön eltöltött részét a napi pihenőidő komphajó fedélzetén vagy vasúton eltöltött része előtt vagy után igénybe vegye, a napi pihenőidő két része közötti időtartamnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, és semmiképpen nem haladhatja meg az egy órát a jármű berakodása előtt vagy berakodása után. Ezen műveletekbe beleszámítanak az elvámolási eljárások is, a napi pihenőidő mindkét részét a gépjárművezető csak a járműben elhelyezett fekvőhelyen vagy a fekvőhelyes vasúti kocsiban töltheti el.

Az ily módon megszakított napi pihenőidőt két órával meg kell hosszabbítani.”

A törvény tehát rendelkezik:

  • A vezetési időről, amiről már mi is írtunk
  • A menetíró készülék kötelező alkalmazásáról, a tachográf szabályairól
  • A kivételekről, akik nem tartoznak a jogszabály rendelkezései alá

De pontosan kire, mikor és hogyan vonatkozik az AETR rendelet?

Az AETR rendelet alkalmazása

Az AETR rendelet és az 561-es rendelet közötti különbség a következő:

Amennyiben a fuvar az Európai Unió 27 tagállamának valamelyikéből indul –illetve Izlandból, Liechtensteinből, Norvégiából vagy Svájcból– abban az esetben az 561-es rendeletet kell alkalmazni.

Amennyiben viszont a fuvar az AETR rendeletben meghatározott országok egyikéből indul, vagy csak áthalad az ide tartozó országok egyikén, abban az esetben már az AETR szabályait szükséges alkalmazni – a teljes útra vonatkozóan!

Kivételt csak azok a járművek képeznek ez utóbbi szabály alól, amelyek olyan országokban vannak nyilvántartva, amelyek nem szerződéses tagjai az AETR-nek – ezen járműveknek csak az AETR-ben meghatározott országokban kell a rendelet szerint működniük.

Az Európai Unió tagállamai a következők:

  •  Belgium (alapító tag: 1952/58)
  •  Franciaország (alapító tag: 1952/58)
  •  Hollandia (alapító tag: 1952/58)
  •  Luxemburg (alapító tag: 1952/58)
  •  Németország (alapító tag: 1952/58)
  •  Olaszország (alapító tag: 1952/58)
  •  Dánia (1973)
  •  Írország (1973)
  •  Görögország (1981)
  •  Spanyolország (1986)
  •  Portugália (1986)
  •  Ausztria (1995)
  •  Finnország (1995)
  •  Svédország (1995)
  •  Csehország (2004)
  •  Ciprus (2004)
  •  Észtország (2004)
  •  Lengyelország (2004)
  •  Lettország (2004)
  •  Litvánia (2004)
  •  Magyarország (2004)
  •  Málta (2004)
  •  Szlovákia (2004)
  •  Szlovénia (2004)
  •  Bulgária (2007)
  •  Románia (2007)
  •  Horvátország (2013)

Ezenkívül ide tartozik még az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes többi állam is:

  • Izland
  • Liechtenstein
  • Norvégia
  • Valamint Svájc.

Az AETR-ben meghatározott országok pedig:

  • Albánia
  • Azerbajdzsán
  • Bosznia-Hercegovina
  • Fehéroroszország
  • Grúzia
  • Macedónia
  • Moldova
  • Montenegro
  • Oroszország
  • Örményország
  • Szerbia
  • Törökország
  • Ukrajna

De mire számíthat az, aki nem tartja be az AETR szabályokat?

Bírságok az AETR megszegése esetén

Nem csak a gépkocsivezetők által elkövetett szabálysértéseket büntetik, hanem a fuvarozó vállalkozást is! 

Tehát ugyanakkora felelősség terheli a két érintett felet – természetesen lehetőség van a bizonyításra, amely ha sikerrel jár, a fuvarozó nem tehető felelőssé az adott szituációban.

Ilyen esetekben azonban a fuvarozót terheli a bizonyítás feladata, neki kell alátámasztania az ártatlanságát.

A két leggyakoribb eset az, hogy 1) a sofőr hibázik és nem tartja be az AETR rendelkezéseit, vagy 2) a megbízó túl nagy nyomást gyakorol a fuvarozóra, például túl rövid határidőket ad meg, amelyeket a szabályok betartásával nem lehet teljesíteni.

A konkrét büntetéseket tekintve az egyik leggyakrabban alkalmazott bírság rendszerint az utazással töltött idő el nem számolása miatt történik. Ez rendszerint akkor történik, ha a megbízó nem a telephelyre küldi a fuvarozót, hanem egy más, megjelölt helyre, ahol átveheti a tachográffal ellátott járművet. Ez azért probléma, mert így csak a menetíró készülékkel ellátott jármű átvétele után tudja elszámolni az utazással töltött időt – de az azt megelőző utazást nem.

Probléma szokott még lenni a kézi adatbevitel elmulasztása, vagy helytelen használata is. Ez esetben a fuvarozó egyszerűen rosszul kezeli a korongos, analóg tachográfot – erre pedig sok esetben csak egy kontroll során derül fény.

(2021-től lezárul egy korszak. 2021. január 1-től a korongos (analog) tachográfok bevonásra kerülnek.)

Hasonlóan gyakori probléma a tachográf kártya letöltésének elmulasztása is. Sok esetben ezzel még nincs is probléma, ám a letöltött adatokat nem őrzik meg. Ez kifejezetten a munkáltató feladata, így a bírság is csak és kizárólag őt terheli.

Egy nagyon könnyen megelőzhető probléma az országkód használatának elmulasztása is. A tachográfnak ezen funkcióját kötelező használni, és bár az egyszeri kihágás a legtöbb esetben még nem jelent automatikusan bírságolást – a folyamatos elmulasztása viszont már komoly bírságokat von maga után.

Összefoglalás

Az AETR egy francia rövidítés, amely az Accord Européen Transports Routiers kezdőbetűiből tevődik össze.

Ez egy 1970-ben aláírt EU-s egyezmény, amely a nemzetközi közúti fuvarozást hivatott szabályozni. Magyarországon 2001-ben lépett életbe.

Fontos különbséget tenni az AETR és az 561-es rendelet között, mert bár nagyon hasonlóak –ez is a cél– de mégis komoly különbségek vannak közöttük.

A szabályok elmulasztása és be nem tartása esetén komoly bírságokra lehet számítani.

Amennyiben még több információt és statisztikát szeretne látni a szállításról és a szabályok betartásáról, akkor érdemes lehet flottakövetési eszközökkel is felszerelni a járműveket, amelyekről itt tudhat meg többet.